Ma gyakorlatilag 4 millió ember él a 68 ezer forintos jövedelmi
létminimum alatt, amely nem elég a megélhetéshez. Ráadásu, ha valaki
minimálbért keres, még a létminimumot jelentő összeget sem kapja kézhez.
Emellett 1, 2 millió ember él úgynevezett extra mélyszegénységben, ami
azt jelenti: a minimális létfeltételei sem adottak. Azaz nem futja
például étkezésre, lakhatásra, fűtésre. Ami pedig rettenetesen nagy
gond, hogy ezekben a családokban gyerekek élnek, és a szegénység a
magyar települések egyharmadát érinti. Itt az emberek hetven százaléka
él mélyszegénységben. A probléma súlyosan csomósodik, mert ezeknek a
településeknek az önkormányzatai is szegények, nem tudják támogatni a
leszakadó rétegeket, nem képesek megfelelő szolgáltatásokat biztosítani
nekik." (Herczog Mária, közgazdász, családszociológus, gyermekvédelmi
szakértő, az Eszterházy Károly Főiskola egyetemi docense - 2013.) A rendszerváltáskor, vagyis 1990-ben lakosságunk 10%-a, 1992-ben 22%-a, a
90-es évek végére 35%-a számított szegénynek. A vélemények persze
megoszlanak a különféle létminimum- és szegénységszámítások módszerei és
eredményei kapcsán, abban azonban a kutatók nagyjából egyetértenek,
hogy a szegénység 1980 és 2000 között hazánkban legalább háromszorosára
nőtt. Ma a szegénység minden harmadik magyar embert érint. A gyermekes
háztartások 40%-a a létminimum alatt él, az egygyermekes háztartásoknál a
szegénység aránya 30% százalék, a kétgyermekeseknél 35% százalék, a
három vagy több gyermekeseknél viszont már 60% körül mozog. Az összes
szegény 40-60%-a cigány. A mélyszegénység a csoport és egyén számára a
teljes reményvesztettség, céltalanság és tehetetlenség állapota,
amelyben az ember valódi emberi minősége is megkérdőjeleződik, veszélybe
kerül, hiszen az élettevékenységek a puszta létfenntartásra és a
fajfenntartásra korlátozódnak, miközben a lelki élet fokozatosan, végül
teljesen elsivárosodik. Az ösztönéleti funkciókra redukálódott egyén és
csoportja elszakad azoktól az értékvilágoktól, melyek egy
emberközösséget konstituálnak. (...) Elérhetetlenné válik az anyagi
világ javainak többsége, és megszűnik az ezek előállítására és
értékcsere keretében történő megszerzésére vonatkozó szabályok ismerete,
vagyis a gazdálkodás képessége. A mélyszegénységben élők
munkanélkülisége nem átmeneti, hanem végleges, ők már nem munkakeresők,
nem tartoznak a munkaerőpiac tartalékseregéhez, a munka világából való
kirekesztődésük befejezett. Képzettségeik, szakismereteik, ha voltak is
valaha, leépülnek, elavulnak, használhatatlanná silányulnak. A többségi,
normakövető társadalommal való érintkezéseik alkalmivá és ellenségessé
válnak, lakókörnyezetük lepusztul, élhetetlenné válik. Az önmaga
sorsának irányítására képtelenné váló egyén elfordul az uralhatatlan,
végzetszerű valóságtól, függőségekbe, alkoholhoz, kábítószerhez,
gyógyszerekhez menekül, halmozottan jelennek meg testi, de főként lelki
betegségek. A személyiségtorzulások és a kommunikációs mechanizmusok
leépülésének következtében eluralkodik az erőszak, mint a kommunikáció
pótléka mind a saját, mind a külső csoportok felé. (Dr. Póczik Szilveszter történész, kriminológus, az Országos Kriminológiai Intézet tudományos főmunkatársa - 2009.)
Megtekintések száma: 292 |
Hozzáadta: Holdanyó
| Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Közösségi média
Adatvédelem
Az Arany Liliom Alapítvány honlapja nem használ sütiket.
Az Adatvédelmi Szabályzat a Fájlkatalógusban.
Közérdekű önkénteseink és támogatottak adatait szigorúan őrzi,
a kívánt ideig. Nem küld hírlevelet. Adományozók nevét kívánságáguk szerint
teszi vagy nem teszi nyilvánossá.
Kiemelten védelem:
programjainkról készült fotókon szereplők hozzájárulásával
tesszük csak közzé.
