|
Gyakran elgondolkodom, hogy a
civil és állami szociális intézményeknél beszélhetünk-e elsőbbséget élvező
PR-ról, vagy tudatos arculatmarketingről, menedzselésről?
Egyes civil
szervezetek önérvényesítő és reklámtevékenysége igen kiváló és példaértékű.
Láthatjuk, hogy ennek köszönhetően is mennyit elérnek. Vajon elmondható ez
néhány önkormányzati és/vagy állami intézményről is? Ugyanakkor kifejtés
nélkül, de meg kell említenem, hogy a civil és állami szféra szociális
intézményeinek együttműködése, annak fejlesztése sem elhanyagolandó.
Továbbá
láthatjuk, hogy az egyes intézmények vagy egységek honlapjai elavultak, kevésbé
weblátogató barát elrendezésűek, feltéve, ha egyáltalán vannak. Egy frappáns
honlap, ami gyakran frissül, megfelelő és pontos információkat nyújt, máris
előny. Tudvalévő, hogy ma nem minden intézményben van ,,webguru”, de ennek
elérésére is utat kell találni, ahogy a segítő szakember egyébként is teszi, ha
bármi felmerül.
Gyakran megkapom azt a véleményt,
hogy: ,,egy szociális intézménynek nem
kell reklám, nem erre hivatott…” Persze, hogy nem a nagy marketingvilág
betörésére, multi cégek reklámjaiba való beépülésre vagy média megjelenések
tömkelegére gondolok ekkor, sokkal inkább egy kis önérvényesítési képesség
fejlesztésére.
Miért hasznos, ha hallanak
rólunk?
- Tevékenységek megismerése, köztudatfejlesztés
(Mi az a
Gyejó? Mit csinálnak ott? Stb.)
- Szociális szponzorok jobb, célszerűbb, hatékonyabb
elérése.
- Intézményi összetartozás, munkahelyi identitás
növelése.
(pl: Egy
csapat vagyunk, hallassuk magunkat, halljanak RÓLUNK!)
(Nyilvánosság .
kapcsolati tőke fejlesztése . lehetőségek .hatékonyság növelése.)
- Materiális és anyagi segítség.
(Ha a honlapon
megjelennek a szponzorok logói vagy egy cikkben a nevük, érthetően szívesebben
támogatnak.)
- Pozitív és egészséges nyilvánosság (nem versengő,
nem ,,too much”) Presztízs növelésének
lehetősége
Megemlítettem az általam sokat
emlegetett szociális szponzorok fontosságát. Ha egy-egy rendezvényhez nem csak
a normatívából származó – valljuk be gyakran csekély – összegből
gazdálkodhatunk, hanem felajánlásokból, máris előrébb vagyunk. Persze, ha az
egyes bürokratikus elemek vagy kevésbé dicsérendő vezetői attitűdök nem
akadályoznak, máris előrébb vagyunk. Sokak szerint koldulásnak minősül ez.
Véleményen szerint csak a gazdasági vagy egyéb szféra megkeresését, könnyedség
elérését jelenti.
Ugyanakkor az is egy aspektus,
hogy nem árt, ha a mindennapi ember gyakorta találkozik egyes intézmények
tevékenységével, hiszen a tolerancia, elfogadásnak fejlesztését segítheti elő,
ha az emberek találkoznak minél több fórumon a szféra által képviselt célokkal,
eszmékkel.
2012. december 19.
Bakosi Tamás
szociális munkás
|
0